A hallás utáni szövegértés fejlesztésének legklasszikusabb módja, ha párokba rendezed a csimótákat, adsz nekik egy-egy térképet (ezek általában nem egyformák), amire be kell rajzolnia a pár egyik felének az A-ból B-be vezető utat úgy, ahogy a másik magyarázza. Ez nem túl izgi.
Ma azt csináltuk, hogy felrajzoltam a táblára egy sematizált, de vicces részletekkel ellátott emberpárt, aminek egyik felét papírral letakartam. Utána szokásos: az egyik gyerek háttal van a rajznak, nem látja, a másik instrukciói alapján kell lerajzolnia, majd amikor végeztek, szerepcsere, és a rajz eddig nem látható felét felfedem, a másikat letakarom, és jöhet ugyanaz. Végül felfedem az egészet, és nevetünk, hogy ki hogyan értelmezte az utasításokat. Szeretik nagyon. Hallás utáni szövegértést fejleszt, mert nem mutogathatnak, csak szóban instruálhatják egymást, beszédkészséget, együttműködői kompetenciát stb. És nekem sem kell ronggyá készülnöm magam. :D
A bal oldali figurát menet közben muszáj volt módosítanom, mert a táblára először felkerült verzió úgy nézett ki, mint egy ortodox zsidó. :D Nem akartam, hogy ezen menjen a vihogás, így végül egy fura zsidó Slash hibrid lett belőle. :D
