Csoportbontásos óráim is vannak, de közéjük ékelődik teljes csoportos óra is, ami majd később szépen átfolyik nyelvtanba, de addig mindenféle játékos képességfejlesztés van, amint mindannyian imádunk, a kölkök is és én is, rendre végigvihogjuk az órákat, és közben brutál módon fejlődnek. A játékos alatt nem azt kell érteni, hogy szaloncukorpapírba csomagolt abált szalonna, mint amilyenek a magyarórai játékok szoktak lenni (helyesírási totó :D), tényleg szórakoztató.
Talán ismeritek a Dixit nevű társasjátékot. Ehhez a feladathoz ennek a kártyáit (kiegészítőt elég venni, akkor csak azt a nyolcvan-akárhány kártyát kapjuk meg, amire szükségünk van, bábukat meg táblát nem, így persze olcsóbb is) használom. Nagyon részletgazdag, szépen kidolgozott képek vannak benne, lent mutatom. Párosával ülnek, kapnak pár kártyát (minél többet, annál nehezebb a feladat persze), ezek alapján kell egy mesét írniuk. Mindig elég szürreális lesz, mert itt kifejezetten jól jön a kreatív ökörködés. Fel kell használni az összes lapot, tetszőleges sorrendben. Bele lehet szőni az egész képet, de elég csak egy objektumot/alakot felhasználni róluk. Ez mindig jól sül el, persze ügyelni kell a párok kialakításánál a heterogenitásra. Ha végeztek, felolvassák a történeteiket. Lehet úgy is, hogy közben a többiek látják, milyen kártyákat kaptak, de ez elhagyható.
Ha nehezíteni akarunk, kaphatnak szókártyákat is (három perc felírni 15 szót cetlikre, de használhatunk Activity-kártyákat, Tabu-kártyákat, tényleg akármit), vagy felírhatunk random kifejezéseket a táblára. Motiváló, ha ők mondhatják meg, milyen szavak kerüljenek fel. Ilyenkor ugyanaz a feladat, ami a képekkel is - be kell szőni a kifejezéseket a történetbe. Én ezt sosem osztályzom, nehogy stresszelje őket, de elképzelhető, hogy fogalmazásjegyet kapjanak rá, ha már sokadszorra csinálják. Ekkor nyilván kiesik a pármunka.
