Múlt hét elején annyira nehezen ment minden a kicsikkel, és annyira lehetetlenül viselkedtek, hogy kis híján elbőgtem magam. Sírva kirohanás még a didaktika könyvben is szerepel, ugye. :D Tehetetlennek éreztem magam, nem voltam ura a helyzetnek és a csoportomnak sem. Másnap beköszöntött nálunk a fasizmus: ülésrend, felállítás, hangerő (részemről), a klasszikusok. Azóta elég ránéznem egy gyerekre, hogy észrevegye magát, néha rászólok, de csak a nevét mondom, és könyvtári csend lesz. A hiányzó házik miatt már egy csomó karót kellett beírnom. (Ismerjük, ugye? Akkora egyest kapsz, fiam, hogy kilóg a naplóból. :D Akkor hulljon ki az összes hajam, ha én is kimondom ezt a mondatot.) Így megy ez.

Egy hét leforgása alatt nagyon megváltozott az óráimon a csoportdinamika. Nyilván mindennek az alapja az, tudják, hogy milyen leszek, ha megy az öncélú dilizés. Ne a szofisztikált humor csimborasszójára gondoljatok ilyenkor, hanem a klasszik hetedikes humorra. Az igazi agyrohasztós-fingós-buzizós viccelődésre. Borzalom. :D A másik oka a beállt változásnak egy PECSÉT. Az alant mellékeltek közül nekem baglyos-kiváló teljesítményes van, ezt kapják plusz helyett, ebből 10 egy ötös. (Fenntartásaim vannak a negatívan visszacsatoló pecsétekkel kapcsolatban, nem hiszem, hogy komolyan vehető és helyére kerül egy olyan üzenet, amit egy krumplinyomdával adsz a gyerek tudtára.) Ezt tulajdonképpen az amerikai aranycsillagozás inspirálta, meg hát egyszerűbb és gyorsabb is, mint a piros ponttal való baszakodás. A gyerekek a füzetükbe kapják, így azt biztos nem hányják majd el, meg behozzák az órára, mert csak a füzetbe kaphatnak pecsétet, és durván elkezdtek versenyezni, hogy kinek mennyi van, kinek lesz hamarabb ötöse. Ráadásul a fiúk. Ez teljesen ellentmond az előzetes elvárásaimnak (kösz, ppk!). Mindenesetre MŰKÖDIK, olyannyira, hogy előreülnek a gyerekek, hogy jobban lássam őket, ha jelentkeznek, csalódott ojjmmal reagálnak, ha nem őket szólítom fel, kábé kiesnek a padból stb. Sőt ma az egyik kissrác csalódottan mondta, hogy olyan kár, hogy nincs mindennap órájuk velem. Kurva jó érzés. :))

Jaa, és a 18 évesek is rá vannak állva a bagolyra, nehezményezik, hogy náluk nem ez a rendszer van, kérik a kezükre a pecsétet. :D